Találkozás a kristályokkal
Bár a zenzero felfogása gyökeresen eltér Zsuzsáétól, úgy gondoltuk, hogy gondolatai és élményei mégis nagyon érdekesek, így szeretnénk nektek bemutatni egy olyan történetet, amely az ásványok gyógyító hatásáról szól. Olvassátok szeretettel!
Teljesen laikusként, sötétben tapogató emberként kerültem egy csoportba. Automatikusan felvett a csoportot alakító anyuka, amikor meglátta a kisfiamat. Igen látta, szó szerint. Nem csak Dödit, hanem az auráját is.
Tudom nem mindenki hisz az aura látásban, de még az aurában sem. Nincs is ezzel semmi gond, hiszen én sem hittem. És talán ez is a nagy földi egyensúly egy része.
Dödi indigó gyerek és ebben a bizonyos csoportban a hozzá hasonló gyerekek szüli találhatóak meg. Hát én ebbe a csoportba találkoztam először az ásványokkal. Nem volt elég számomra, hogy csak pislogok ki a fejemből, mert azt sem tudtam, hogy "merre-meddig-hány méter" ez az egész világ. Ráadásul újabb és újabb információk jöttek velem szemben az ásványokról. Mondtam is magamban, hogy persze szééép, és csinos, de hogy segítenek is, hát azt először kételkedve fogadtam.
Ennek ellenére a kíváncsiság az hajtott, ezért a csoporton belül feltett dokumentumokat olvasgattam. És mivel nincsenek véletlenek, így több helyről is jöttek velem szemben az újabb információk és érdekességek. Olvastam, pislogtam, gyűjtöttem az információt. Közben egyre jobban rabul ejtett a szépségük is. És ismét olvasgattam, és jegyzeteltem a fejemben lévő kis lapokra. Majd arra lettem figyelmes, hogy 1-1 ásványi marokkő, vagy kész ékszer szinte kiabál, vagy inkább én jelzek felé, hogy : - na ez kell nekem !
És akkor már tudtam, ha valami megtetszik annak oka van. Mégpedig az, hogy dolgunk van egymással. Mármint az ékszernek, a benne lévő ásványnak van dolga velem. Volt is dolog rendesen, tette a dolgát és én ekkor már hittem benne. Hittem, hogy igenis segítenek, hisz nem csak egy rideg, kemény kő. Élnek és teszik a dolgukat. Oda kérik magukat, ahol tennivaló akad. Legyen ez lelki, vagy fizikai dolog. A földből jöttek, és a Föld életadó.
Lelki szinten nagyon sokat segítettek. Letettem a cipelt terheket, megtaláltam a harmóniát és egyensúlyt. Olvastam, pislogtam, nem értettem, megértettem, olvastam és a végén hittem.
Dödi egyszer csúnyán megbetegedett, már taxival a kórházba rohantunk vele. A kezébe nyomtam egy ametiszt marokkövet. Megkértem, hogy fogja a markában és segíteni fog neki. Még be se értünk a kórházba, lement a láza, az összes egybefüggő kiütése leapadt, a feldagadt füle úgyszintén. Pedig én már nagyon paráztam, hogy nehogy légúti szinten is bedagadjon. Azt nem állítom, hogy egészségesen szálltunk ki a kocsiból, de össze se lehetett hasonlítani a beszállt Dödit, a kórház előtt kiszállt Dödivel. Ereje visszajött és mosolygott.
A kezében szorongatott ametiszt marokkő pedig tűz forró volt. Ekkor már egészen biztos voltam a gyógyhatásukban.
Amikor először eljutottam ásványbörzére megint jött a pislogás, a tátott száj és az újdonság varázsa. Ma már ott tartok, hogy néha érzem az erejét. Megfogom és a talpamon keresztül szépen lassan, egyenletes ütemben a lábamon, a gerincemen át, egészen a fejem búbjáig végig fut valami. Igazából olyan, mint ha a hideg futna át az emberen, vagy az áram rázna meg. De ez az ásványok rezgése, amit a Földből hoztak.
Nem csak szépek, csodás a színük és formájuk, hanem segítenek is.
Az elmúlt időben több marokkő és ékszer kéredzkedett hozzám. Hisz még mindig kiabálnak, hogy vegyél meg.
